Minimalista kamaraelektronikus zsolozsmázás, megkísértő, bőröd-alá-mászó varázsige-kántálás. Ben Vida ambient-drone-rezgészuhataga mozgékony, vízrobajszerű költészetbe ömlik, egyszerű felsorolászuhatagok válnak nagyvárosi imamalommá, klausztrofób belső-csendszálakká, miközben nagggyon lassan futnak a felhők az égen. Nekem Robert Ashley Perfect Lives-a flesselődött be a végtelenbeszéd- és szöveg egymáson csuszamló, hömpölygő, egymást olykor elbújtató, máskor kiemelő kvalitásai miatt. Kontempláltassátok ki magatokból a szart! Búvópatakopogás halántéktájon!