Judd Madden egy jó ideje pakolja ki saját neve alatt az ocsmány riffeket tök ingyen, a melómániás ausztrál dúvadnak azonban az idei Dead End Thoughts az igazi nagy húzása: rothadt, végtelenül sötét, improvizatív, leszedált sludge-doom, vágatlan, zsigerből kibuggyanó éjfekete geciség, a lehető legőszintébben és legmegindítóbban. Lassan árad a frusztráció, a Sátán mosdatlan farpofái összeszorulnak a torkodon, oszlik minden szét a faszba, temeted a szépet, éled a végíteletet, a szívedhez szorítod a bongod és nézel bele a nihilbe összeszorított fogakkal, derékból hajlongva, csodálatos csúnya transzban. Sokszor hallottunk már amúgy ilyesmit itt, de amikor ilyen egyszerűen gurgulázva és tisztán dörögnek fel ezek a bemindenezett kazamata-riffek, akkor az igazi.