Ez a lemez jelentősen meghatározta a tavalyomat. Az egyik legszebb, legtisztább, legérinthetetlenebb gyönyörűség, amit ember hallhat, egyben pedig talán a legjobb lemeze is. Egyszerre kibaszottul precíz, minden hangjában kiszámolt, mozdíthatatlan, teljes és mégis olyan kurva törékeny, érzékeny, elillanó, hogy kizárólag lélegzet-visszafojtva lehet befogadni. Melankólikus, merengős, álmokba hívó, édesbús, keserű és reményteli pop-párlat, messzire szálló és bájosan szétfolyó pszichedelikus milőben, az idő meg közben szétmállik, a tér meghajlik, máshol vagy. Csak ő tud ilyesmit. Stephen O'Malley és a Boris besegít, ahogy korábban is tették. 

 A korábbi csodái itt vannak:

Lone

Aida

Chamomile Pool

Umerumonoizen

Lavender Edition