Ezzel jött szembe nekem a jútyúb a minap, mondom miez. Aszondja, kedvenc kszilofonvirtuózaink duója ez 1999-ből, alsó hangon húsz évre innen tehát, és nem a jövőből, bár szólhatna nyugodtan onnan is. Zörögnek, kuttognak, körlélegeznek, és csak semmi torzítás, gerjedés vagy zúzás, az egész lemez kivételesen delikát, csöndes, szöszölős, Jim sokszor még valami americánás sztyepperomantikát is becsúsztat a küszöb alatt. Aléljetek el!