A dublini Leroy énekese úgy üvölt, mint akinek a lábujjára esett egy hűtőszekrény, de így is kell. Amúgy meg picsarészeg, minden hangjában igazi, bármivel szembehugyáló, ösztönállati zajpunk. Lenyűgöző, olyan mintha 30 évvel ezelőtt készült volna, valahol az Outback szaros közepén. Valahogy így kell izomból, megállíthatatlan fogyatékos erővel faszon rúgni a rockzenét, amit annyira szerettek.