Az első német kancellárról elnevezett norvég banda bemutatkozó lemeze megmutat mindent, amit a stoner-doomban szeretünk: a fuzzos, zsíros riffeket, a mélybe húzó vontatott tempót, és a hozzá illő morgó-büfögő éneket. Ezek a részletek persze még nem csigáznák fel az érdeklődést, így megspékelik némi sludgy sártaposással, kevéske drone-os vibrálással, és nyomokban még cipőbámulásra ingerlő hangokat is tartalmaz. Küldeném mindenkinek, aki komálja az olyan zenekarok lemezeit, mint az Electric Wizard, a Sleep, az Earth, a Conan, az Ufomammut vagy éppen a Neurosis. Füleldoda:
