A fiatalon repülőgép-balesetben elhunyt Otis Reddinget már rövid pályafutása alatt is a soul és a rhythm & blues egyik valaha volt legnagyobb ászának tartották. Halála előtt bő másfél évvel, 1966. április 8. és 10. között, egyetlen hétvége alatt hét koncertet adott a los angelesi Whisky A Go Go klubban. Az előadások teljes, hét korongra rúgó felvételei tavaly ősszel váltak elérhetővé, korábban csak egy tízszámos válogatás (In Person at the Whisky A Go Go, 1968), illetve egy szűkebbre szabott verzió (Good to Me: Recorded Live at the Whisly A Go Go, Vol. 2, 1993) látott belőle napvilágot.

A teljesség örömén túl az összdobozos kiadást azért éri meg beszerezni, mert egyben (vagy majdnem egyben, mert a három nap hanganyaga egyszerre elég nagy falat) végighallgatva kitűnik az egymást követő előadások folytonos rockosodási tendenciája. Ez nem utolsósorban a klub közönségének is tulajdonítható: a Whisky A Go Go a hatvanas évek második felében nem annyira az afroamerikai soul- és blueskedvelők, hanem sokkal inkább a fehér rockrajongók törzshelye volt. Redding hangja alá örök kísérőzenekara, a Booker T & the M.G.'s helyett azon a hétvégén egy alkalmi formáció adta az ívet, akik közül az egyik trombitás jól hallhatóan egyik nap sem volt már szomjas. Ettől a momentumtól eltekintve azonban igazi robbanóelegy hallható a felvételeken, ami nem csak kordokumentumként érdekes, de a mai napig is becsülettel megállja a helyét.