Az olasz Sonic Jesus már a zseniális 2012-es EP óta ott van a várólistám élén, mint olyan zenekar, amely talán előidézheti a nagy pszichedelikus bummot, igazgyöngyöt hozhat fel nekünk a nagy fortyogó zajtenger mélyéről. Tavaly kiadtak ugyan egy split kislemezt (Black Angels), de összességében három évet kellett várni az első teljes hosszúságú nagylemezre. Hát én nem is tudom, mikor hallottam utoljára ennyire grandiózus bemutatkozást, és ezt most nem csak a 90 perc körüli játékidő miatt mondom. Ezen a lemezen a pszichedelikus rock legjava mutatkozik meg, számomra pont ezekről a hangokról szól ez a műfaj. Első meghallgatásnál talán még nem ígér túl sokat az első szám középszerűsége, de ez senkit ne riasszon el, hihetetlenül izgalmas kalandok várnak ránk a későbbiekben. Meg persze hosszan tartó alámerülések, óriási elszállások, és még annál is nagyobb, meglepően karcos bedurvulások. Egyszóval a normális végighallgatáshoz érdemes egy teljes szabad estét szervezni.
