Ez az a lemez, amit senki nem hagyhat ki. Viccen kívül, ez a lemez mindenkinek szól, aki szeret zenét hallgatni. Mert az olyan kurva sokat nem mond el, ha leírjuk, hogy a Triclops! agya nekiment a pszichedelikus elszállt folkzenének és a saját alakjára formálta. Keleties-szerű témák, drogos monotonitás és modulálás, punk mentalitás és hozzáállás, közben meg átlátsz a világszférák szarain, meglátod a dolgok lényegét, és baszottul jót utazol. Igazából minden, amihez Beaulieu hozzányúl, aranyat ér, de ez bőven kilóg a sorból, hisz mégis csak egy mormolós, befordulós-kitárulkozós hippi-imamalomról beszélünk, amin egyébként Mike Watt basszerozik, és néha tényleg olyan, mintha a Minutemen kántálna elszabadult mantrákat. De itt van a The Mars Volta bongyorabb tagja is. Tök zseniális az egész és garantáltan faszként fognak rád emlékezni a szüleid, ha nem hallgatod végig bágyadt mosollyal az egészet.