Ez a lemez, ha nem beszarás, akkor nem tudom mi.
Jakub Ziólek a dicsőséges lengyel underground - igen, megint lengyel - egyik zászlóvivője, olyan zenekaroknak a tagja, mint a csodás ambient-drone-jazz Innercity Ensemble, a shoegaze-ambient-blackmetal Alameda 3, vagy az eddig csak válogatásokon feltűnő Ed Wood. Már ezekből az együttesekből is kenni lehet, hogy Ziólek nem egypálcás ti-ti-tában gondolkodik, de az, amit Stara Rzeka néven első szólólemezén művel, az messzemenőkig döbbenetes.
Minden szerepel a kimondhatatlan című anyagon, amit Ziólek képvisel, mégsem holmi összebaszott avantgárd műfajorgiáról van szó. A nosztalgikus akusztikus gitárok himnikus dallamai, az ambient-drone elbámulás, a kozmikus köd post-rock pillanatai, a neofolk bukolikus pszichedeliája, a monoton elektronikus aláfestőritmusok, a szintetizátor hullámai, s még a flanelinges black metal egyszeri zajfalai is jelentésértékűek, tele vannak kibaszott érzésekkel, s ezek a szemtelenül sokszínű momentumok nem hiába ott tűnnek fel, ahol. A megannyi stílus- és műfaji elem ugyanis olyan bravúrosan mászik itt egybe, hogy az eklektika kifejezés még csak be sem ugrik. Olyan brutális építkezés van itt, olyan égbekiáltó megkomponáltság, hogy a lemez inkább darabnak nevezhető, semmint lemeznek. Épp ezért egyben kell hallgatni, sötétben, elmélyülve, vagy utazva valahova. Rá kell szánni a figyelmet, az időt, a gondolatokat - nem pedig az ilyen semmitmondó szavakat - és akkor borzongatóan szét fogja darabolni az elmét.
