Yaweh Brings Us All To Hell EP
A Sperm első kislemeze hatalmas hardcore-punk munka. Zajos, baljós, sötét és hideg, kísérletező - mert mégis mi a közepén az a post-punk dal már? - megszállott és kiakadt és rútul megüvöltő. Totál szarságmentes, villanásnyi pszichotikus gyomros, bőven a múltból merítve. Engem mindig lenyűgöz.
Egy évvel később (azaz idén) a dolog sokkal tömörebb monolitba állt össze és mégsem. A még agresszívabb de jóval ritkább vokál, a baszomnyi basszusok, a gitárzajból emelt áthághatatlan falak mennek szembe a meglepő post-punkba fordult és egyre dominánsabb témaváltásokkal (a második dal vége is mi már), a bizarr felé tendáló dallamokkal, egészen egyéni hangot megütve. Olyan, mintha tök nem tudnák, hogy mit akarnak, és ez bejönne. Egymás után sokszor meg kell hallgatni, mert olyan. Ha kiadnak egy ilyen dalokkal teleszart nagylemezt, akkor az csodálatos lenne.