A Sex Pistols után szabadon elnevezett Flowers in the Dustbin az anarcho-punk színtér egyik legkevésbé agresszív együttese volt - ezzel pedig akkoriban, a '80-as évek közepén, rendesen fel is hívták magukra a figyelmet. Nem zajongtak szénné szart sem, nem voltak se gyorsak, se kemények, ellenben olyan gyönyörű, dekadens és eklektikus post-punk hipnózisban ringatnak máig, amire nincs elég jó szó. Megy a kísérletezés, megy az elvontság, de csodás, bizarr érzékenységű kis dalaik valahogy mindig belemásznak az ember fülébe. Persze felcsendül néha pogóba hívó csatakiáltás is, de közel sem erről voltak ők ismertek. Ez a It's OK To Be Ugly - ami ugye gyűjteményes lemez - végére lesz igazán kézzelfogható, ahol az zenekari evolúció jegyében már szembe jönnek a szintivezérelt isteni anarcho-popdalaik is. Kurva nagy együttes volt, na - a fent linkelt dal például nekem örök kedvencemmé vált.