Ez a lemez lenyűgöző. A Black Eyes egyik dobosa tolja, és nyilván valami köze hallhatóan még a Mi Amihoz is van, meg ugye Dischord, de ki a szart érdekel mindez, mikor olyan megmagyarázhatatlan dolgok történnek ezen a debütáláson, amitől borsódzik a hát. Égbekiáltó basszusok tolják maguk előtt a garázspenészen át szűrt dub agyhalált, egyszerre improvizatív és menetelősen feszes dalokban tömörödik össze drogfüst, szintiparány, pinceszagú áporodott zaj, kőkemény transz, néha pedig elkattant és divergens post-punk és noise-rock hatásokban fürdőzik a dervisként rángatott rongytest. Az egész pedig egyben, végtelenítve, elmét rázva jó. Alapvetően egy kurva kész, széttágított, csodálatosan szabad, csillogó szemű kreatív góc az egész.