Jéghideg, kibaszottul depresszív, deprimáló féregmozgással közelítő végzetszerű genya egy sárgaházi csótány kiégett és üres lelkének mélyéről. A nagybetűs Semmibe vesző szellemszerű és zaklatott rohadékság, amitől lehet rettegni rendesen. Minden hangjában kíméletlenül lélekgyenge vacogás ez a meggajdulás szélén, a fekete lángokkal égő világtól karnyújtásnyira. Olyan, mintha egy végtelen, siralmasan nyekergő, remegő, rozsdás drótot szúrnának keresztül a szíveden. Nagyon frusztrált szuicid rezonancia, mégis minden hangja zenei, és kényeztet, szépsége bizarr és faszán hipnotikus. Ha valaki zenei megközelítésre kíváncsi, valamiféle nihilista drog-doom felhangokba oltott dekadens ausztrál post-punk és noise rock faszságról kellene beszélnünk, ha lenne egyáltalán értelme.
A See the Boy mekkora szám már, baszki.
