Egyrészt, milyen retek fenomenális már ez a borító. Másrészt meg, a zene olyan, mintha a Rembrandt Pussyhorse garzon-demó verzióját hallgatnád, csak belassítva. Mégis, leginkább talán a Not Not Fun elszállt varázslataihoz lehet köze. Mondjuk. Garázs, lo-fi, new wave, szoba, kisfaszom. Ugyanakkor közel sem tizenkettő egy tucat. Nyers punk-hipnózis, és furcsa folk-párlat árad belőle, miközben még zajos is. Dekadens és bizarr, mégis fülbemászó. Monoton, de felemelően. Meglepő, és nem túl egyszerű. Pihentető furcsaság. Baromira pszichedelikus, de nem túl arcbamászóan. Nemtom. Tök érdekes, és kész.
