Steven Wilson harmonikus kódexben tette közzé legújabb kompozícióit, melyeket egyelőre jobban fülreállónak érzek, mint a Jövőbeli Harapásokat.  

A zeneszerző-producer-stúdióguru Steven Wilson új albuma a nyolcvanas évek zenéiben mártózik meg, szerencsére az évtizedre jellemző műanyag hangzás nélkül. Érdekes módon nekem jobban adja az ívet a mellé csomagolt The Future Bites Sessions, de mint tudjuk, izélések és pofonok tekintetében senki sem…

Hősünk legújabb nagylemezén hátrébb vett a rockból, és ráadta a gázt a popra. Persze csak wilsoni értelemben: a To the Bone ihletői a nyolcvanas évek David Gilmour-, Kate Bush-, és Peter Gabriel-lemezei között keresendők. Emellett nyomokban Porcupine Tree-t és a Blackfieldet is tartalmaz. Meglepő,…

Steven sosem pihen. Korábbanok

Ez is meggyütt. Sztori. 1 / 2

"Wilsoooooooooon! Wilsoooooooon!"