Szóval. A Part Chimp minden idők egyik legjobb zenekara. Nélkülük ez a blog sem lenne annyira olyan, amilyen. Én legalábbis biztos, hogy nem. Mérföldekről fel lehet ismerni azt a tömör, vastag, nehéz, feszes, hipnotikus-pszichotikus, rohadtul lényegre törő és mégis elképesztően kreatív sludge-rock és noise-rock és mifasz-rock riffeldét, ami igazából a tisztességes keményzene kibaszott csimborasszója. Túl sok évvel legutóbbi elképesztő megmenésük után pedig itt van a mindenható Drool, aminek olyan a nyitódala, hogy azt hónapok óta napi szinten hallgattam tucatszámra. Az egész lemez elképesztő, a felénél nem tudsz már egyenesen ülni, úgy tehénkedik rád. Így kell megszólalni. Csak tátod a szád, hogy a kurva anyjukat, mit művelnek. Közben meg alapvetően szar sem ismeri őket, ami nincs rendjén.
(A Thriller demói)
(Élők)