Ez itt pedig Dale bátyó első szólólemeze.  

Svéd fémfejek dallamos hard rockot játszanak - az Amber Galactic ugyanis már a harmadik nagylemeze a Björn Stridet (Soilwork) és Sharlee D'Angelot (Mercyful Fate, King Diamond, Spiritual Beggars, Arch Enemy) is tagjai között tudható The Night Flight Orchestrának. Nevezhetnénk akár retronak is, mert…

Az olasz Electric Swan a hetvenes évek rockzenéjét imádja, mint ahogy hozzájuk hasonlóan sokan közülünk. Lucio Calegari gitáros valószínűleg nagy rajongója Jimi Hendrixnek, a Deep Purple-nek, és szerintem a Black Sabbathot sem csak hírből ismeri. Ehhez adódik hozzá Monica Sardella énekesnő Janis…

Durva megszólalású doom rock Szerbiából. A csöcsörésző ördög által sugalltakkal ellentétben muzsikájukban nem viszik túlzásba az okkultkodást, megkínzott hangon előadott vokál, illetve a hetvenes évek végi és nyolcvanas évek eleji proto-metál viszont bőven van benne. A Bandcampről akár minimális…

A rocktörténet egyik legjobb koncertlemezének tavaly kiadott, kétlemezes változata, élőben ritkán hallott dalokkal, füzetkével, toronyórával és lánccal.

Az argentín Picaporters muzsikája a hetvenes évekbeli elszállós heavy rockban gyökerezik, amit színesre-illatosra fest a gitárokból felszálló ganjafüst, közben pedig az énekes a lelkét is kiüvölti. Bandcamp-oldalukról akár ingyen is viheted. <a…

Az ősz után megjött a nyár, így itt az ideje kideríteni, hogy milyen volt a hetvenes években a szovjet funk!

Miután kikomolykodtuk magunkat, jöhet a folytatás egy háromlemezes, gyűjteményes koncertalbum képében. 1 / 2 / 3

Na nézzük, hogy a pár hete egy bitang erős anyaggal jelentkező Horisont új lemezét sikerült-e meglőni, és tovább ülni a skandináv vintage rock hullám tetején. facebook

Hamarosan kint az új Graveyard, de előtte retrockereknek itt egy másik nagy svéd időutazó, a Rise Above Records-os Horisont negyedik nagylemeze. Az előző lemezeik mint kiválóak voltak, tele farmerdzsekikoptató ősrock slágerekkel, most viszont egy valamivel "nehezebb" konceptanyaggal jelentkeztek, a…

Bár a potsdami Stonehenge BandCamp-oldali önmeghatározása szerint sztóner-doom hibridet játszik, pontosabbnak érzem esetükben a "hetvenes évek rockja" megnevezést. Persze igaz rájuk a sztónerikusság is, de a tény, hogy hosszú, improvizatív hangvételű szerzeményeikben az orgona egyenértékű hangszer a…