Holnapra megint hőséget jósol az előrejelzés, úgyhogy pont aktuális lesz a Tidal Wave svéd sivatag mélyéről búgó, hetvenes évek ősrockjába mártott sztónero-fuzzikus muzsikája. Vastagon zsírozó gitárhangzás, királyos grúvok: aki komálja a Spiritual Beggars dolgait, a Master of Realityt, vagy a…

A lengyel Doombringer lassan húsz éve alkot, az Ad Compita! pedig a harmadik nagylemezük. Zenéjük az öregsulis halálmetál és a feketefém hathatós keverékeként írható le. Ennél többet nem is kell róluk mondani. Ad Compita! by Doombringer 

Így mulatnak a francia gótok nyáridőben: a Nocturnes öt, szuperhosszú szerzeményből áll. A dalokban váltott ének hallható, és a gótika mellett jelen van bennük a doom komorsága is; ráadásul itt-ott átkapcsolnak egy kis feketés kalimpálásba és károgásba is. Fülelni erre szabad:  Nocturnes by…

A chicagói Shadow of Jupiter már három évvel ezelőtti bemutatkozó albumával megfogott (Porta Coeli, 2023). Ez a tetszés idei, második albumuk hatására sem csökkent, sőt: kellemesen bólogatva hallgattam már jópárszor a Bonest. Hőkupola idején pedig mindig jól jön a háznál egy kis sivatagi rock.…

A Verdun is francia banda, minr a Slift, de sokkal zordabb zenét játszik. Durva sludge muzsikájuk csak úgy bugyborog a hőségben, és amikor már azt érzed, hogy szétszakad tőle a fejed, akkor jól megsoroznak egy frankó feketéskedéssel. Többször is az jutott róluk az eszembe, hogy ilyen lehetne a…

A francia Slift triót 2020-ban ismertem meg a Hyperion-ciklust megidéző Ummon albummal. Azóta még egy korong (Ilion, 2024) került ki a kezük közül, illetve itt van az új nagylemezük. A Fantasia dalai visszafogottabbak az Ummon szerzeményeinél, de ott talán a négy könyvnyi terjedelem is indokolta a…