Nem ismertem ezt a szaxofonos arcot; a kvartettel kiadott (szintén Clean Feed gondozású) Dürer's Mother is a kedvenceim közé került jazztéren, de ez a lengyel zeneszerzők darabjait variáló, de- és rekonstruáló, nagy-zenekaros (három fúvós, brácsa, gitár, zongora, nagybőgő, dob) duplaanyag beleszegezett a levegőbe: azt vettem észre, hogy tíz perce a konyhai neoncső alatt állok, tétlenül és a konyhabútor faerezetén megrendülve, megfeszülten semmit nem csinálok. Borzongató & komplikált kitárulkozások, nagystílű, közép-európai tragikum (agyonkottázott doom!) áthuzalozva elhangolt irodai pianínók húrjaival, magnószalag-zúgással, kozmikus és hideg fúvósviharokkal. Kristályos jéglapály, jégszike a szívedbe. (Egy-egy helyen tán túl szeriőz, dermesztésre játszik, de így is az egyik legsúlyosabb pörölycsapás tavalyról - a Shit and Shine után.)