A sokkal nyersebb, zajosabb, keményebb első lemezük után a Green/Blue most valami mást csinál, de ez a más simán fenséges. Sötét álmokat álmodó, selymesen súlyos és csodálatosan lüktető gyönyörűség ez, valahol a post-punk, az alterpop és az indie rock között, sok '80-as és '90-es évekbeli maradandó nagyság nyomdokain, de valahogy mégis kifejezetten sajátosan. Olyan finom dallamok vannak itt, hogy bazdmeg úszol bennük, lebegsz köztük, imádod. Az Again és az Away mi a töcs már, végem van. Totális nonszensz, hogy ingyen adják.