Amikor évtizedekkel ezelőtt, a '60-as és a '70-es évek határán kijöttek ezek a dalok, senki le se szarta ezt a szentet, aztán a 2000-es évek elején előkerültek, végre kiadták őket és be is találtak minden gyönyörű embernél, aki valaha volt hippi, vagy azt hitte, hogy volt hippi, vagy látott már hippit, vagy azt hiszi, hogy most hippi, vagy csak simán szereti a csodás, acidos-pszichedelikus szép és kúl és varázsos-folkos dalolászást. Nevetségesen jó. Én nem tudom csak egyszer meghallgatni. Mindenki szégyene, hogy ez a nő nem kapott még szobrot valami San Franciscó-i domboldalban, de kurvára elférne egy Tarantino-filmben is.