Texasban nemcsak pokoli tehenészfiúk, hanem Fagyott Lelkek is találhatók. Az állítást jól igazolja jelen poszt tárgya, amely a halálmetállal igyekszik lekötni a hallgatót negyven percen keresztül. Ez egyrészt sikerül nekik, az arcok ugyanis egy király Bolt Thrower-nagylemezt adtak ki átlag négy perces szerzeményekkel, bugyogva daloló nótafával, klasszul megdörrenő, jól eltalált hangulatú riffekkel (szóló szinte alig van a korongon), max középtempós dalokkal. Másrészt viszont nem találtak fel semmit, az album egy-az-egyben hozza a harminc évvel ezelőtti death metalt, és bár kellemesen simogatja a fület, valójában egy erős utánlövés - a Crypt of Ice egy klassz nosztalgialemez, semmi több. Végeredményben pedig mindenki eldönti, hogy melyik megközelítés áll közelebb a szívéhez.