Amennyire katasztrofális év volt 2020 az emberiségnek, annyira termékeny volt a súlyos zenék világában. Én személy szerint rég nem éltem ennyire izgalmas időszakot, ahol hónapról hónapra követték egymást a bitangnál is bitangabb nyomasztások. Az igazán meglepő pedig az, hogy egy holland úr, bizonyos René Aquarius keze az év legsúlyosabb anyagai közül háromban is benne volt. A korábban már posztolt Plague Organ debüt is felerészben az ő munkája, a még nem emlegetett Cryptae régóta várt első albumán is ő bugyborog és dobol, illetve a Dead Neanderthals Vérrítusát is félig ő celebrálja. Egy huszonhét perces drone-doom szörnyetegről van szó, és első hallgatásra azt lehetne mondani, hogy gerjedő erősítő-imádatról van szó, csakhogy ezen a lemezen valójában egyáltalán nincsenek gitárok. Dob-vokál-szinti a felállás, de ettől még hegyeket lehet porrá őrölni ezzel az alig fél órával. Sunn O))) fanoknak és szeizmológusoknak kiemelten ajánlott.