"I wanna rock you, baby..."

Lonely Leary - Through the Park, Almost There

2020. június 26. 19:22 - jószívvel.

a1817405726_10.jpg

Ez a 2018-as merőben tökéletes lemez legyen meg mindenkinek, legyen kötelező. Nyers, koszos, frusztrált pekingi post-punk csoda, amúgy. Gyönyörűen dönög a picsarázó basszus, hideg késként nyesi a húst a gitár, az énekes ugat, a dob meg robotikus. Minden szám egy külön kis apokalipszis, mindegyik emlékezetes, okos, fogós, mindegyiket egyből újra akarod hallani. Az a lemez, amitől nem akarsz pöcs módon egyből más zenekarokat sorolni. Nem pózolnak ezek a kínai legények, nem lakják be a műfajt, saját zenéjük van. Hipnózis, odabaszás, rituálé, szemetelés, ösztöndög és cool, meg úgy általában véve böszme kreativitás. Szóval nem feltétlenül az a lassan komolyan szarra se jó generikus "sötét post-punk", ami bizonyára egyből elkezdett szólni a fejedben, ahogy ezt a mondatot elolvastad. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csakbennhajogerendazatto.blog.hu/api/trackback/id/tr815969936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.