A nagy újrahallgatások jegyében, gondoltam, elétekgurígatom ezt a 88-as lemezt, úgy, ahogyan elém gurígatta a vakszerencse. Két nagy zörömbölő ködhuszár randevúzik itt: a Cyro-féle dél-amerikai poliritmia, dzsungelharcos-csujogatók az ütőhangszerparkból és a Derek-féle talányos gitárimprovizáció csöndül össze, amit mindig felajzott zavarodottsággal, felháborodással vegyes elragadtatással hallgatok. Sajna a bitráta 192-es csak, de azért kivehető, ahogy megfeszített pofazacskóját pöcköli az egyik, és üveghidakat spárgáz körbe a másik. Nagyokat rezonálnak! Pluszba (továbbá) itt van még a 18 évvel később rendezett visszavágó, ugyancsak.  

Derek (2006)