A katalán Exxasens már 2008-as első, Polaris című albumával magasra tette a lécet a post-rockmetál/space rockban. Az ezt követő négy nagylemezükkel sem vallottak szégyent - de az is igaz, hogy a bemutatkozó korongnál azóta sem született jobb anyaguk. A bő egy évtized alatt muzsikájuk egyre távolabb került a post-metáltól, és szépen araszoltak a space-sztónerkedő-post-rock irányában. A Revolution kapásból a leghosszabb albumuk a maga hetven percével és tizenhat dalával, és a már említett alstílusok mellett tovább ment a Back to Earth-ön megkezdett úton: az utófém gyakorlatilag eltűnt a szerzeményekből, viszont több bennük a szinti és a progger hatás. Emellett gyanítom, hogy konceptlemez, de annyira friss a megjelenés, hogy erről semmit sem találtam a net zugaiban. Megmaradt még az improvizatív, jammelős hangulat, és négy dalban énektémákkal is találkozunk. Egy szó, mint száz: megérte rá négy évet várni, mert eddig ez a legjobb dalcsokor, amit hallottunk tőlük.