Most ismertem meg ezt a bandát, de nagyon megfogott a The Liberation. Főleg azért, mert nehéz körbelőni, hogy mit játszanak: romantikás-gótikus és filmzenei hangulatú, de közben nem ragad bele egyetlen (al)stílusba sem. Emellett monumentális is tud lenni, de minden szentimenti vagy giccsparádé nélkül. Az énekes is hasonlóan változatosan tolja: a megveszett acsargás van a vokális spektrum egyik, a Pink Floydos-lebegős dalolás van a másik végén. Év végi listára érett teljesítmény.