Nevetségesen nehéz gyilok. Nem szoktam ilyesmit hallgatni, posztolni meg pláne, mert amúgy a faszom az ilyesmibe, de ezek a skót nyomorultak elrabolták a szívem. Nem pöcsösködnek matekegyenletekkel, de botegyszerűnek és szögegyenesnek sem lehet ezt nevezni. Nem vakítanak orrba-szájba paraszt breakdownokkal sem, ha ilyesmire vetemednek, az máshogy jön ki jól. Nem feedbackkelik nyekergős idegesítő fasszá magukat, de ha nyekeregnek, az máshogy jön ki jól. Nem grindolnak és nem is száz százalékos powerviolence a helyzet, de bazdmeg úgy szaggatnak és darálnak és őrölnek és kalapálnak és faragnak és passzíroznak és acsarognak, hogy attól csak bele akarod üvölteni az első gyüttment arcába, hogy a faszt nézel, te bugris, pofon váglak. És néha kell ilyen, ha meg eljön ez a néha, ennél az együttesnél jobbat kívánni sem tudnék. Színtiszta, burjánzó, gusztustalan erőszak, ízléssel és aggyal, de kíméletlenül, közel sem mindenkinek.