Az utóbbi évek egyik legfaszább együttesneve mögött belgák állnak, akik tavaly adták ki második lemezüket. A Steve Albini keze munkáját dicsérő tavalyi The Dancer pedig lenyűgöző. Olyan mintha a Negative FX, a Dead Kennedys, a Bikini Kill, a GLOSS és a Melt Banana fejelne össze az Amphetamine Reptile klotyójában. Hatalmas az egész. Mázsás ritmusok, harsogó szélvészriffek, pusztító dobolás, őrülten kiabáló csaj, glitteres queer-harag, és mindent átjáró mocsadékság van itt. Kíméletlen zajorkán, előemberi ösztönzúzás, mindenbe beleszaró, színtiszta punk monolit, ami úgy harapja le a hülye fejed, hogy közben azon is tudsz csodálkozni, hogy milyen üde, friss, kreatív, cinikusságában is önfeledt ez a banda. Az egész lemez nincs fél óra, de tele van égbekiáltóan csillogóra csiszolt lehányt csodákkal.
És akkor itt van bent minden korábbi anyaguk, amiket szintén érdemes emészteni, állati dolgok vannak rajtuk, a The Pool például szintén mesteri.