Ezt az égbekiáltóan dögöst lemezt hallgatom két hete, minden kibaszott nap, legalább kétszer. Minimál garázs-blues szemét riffekbe oltva, olyan szanaszéjjel szívott módon előadva, hogy attól szét tud baszódni a tüdő. Egyszerűen lenyűgöző kétperces lassultságok sorakoznak itt, kontemplatív fűszonettek, amiktől nem csak jobb emberré válsz, de vagányabbá is, mert bíz a világ leglazább dolga ezt hallgatni ebben a félseggű tavaszban.

Aki kéri, annak oda tudom adni a második lemezüket is, de szerintem azt inkább hagyjátok.