A Joy Divisionös kilátástalanság találkozik a Blade Runner hangulatával és az ipari zörejekkel és találkozik a noise rockos gitárjátékkal és találkozik az öniróniával és a szolid katarzissal. Röviden és tömören ezek jutottak eszembe a kanadai négyesfogat első lemezéről.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
