Nem semmi zenekar. Először 2013-ban jöttek elő két olyan kazettával, ami megváltotta a pszichedelikus tinglitanglikért lelkesülőket, utána pedig tavaly kiadtak még egy lemezt, ami ha lehet, még azoknál is jobb.
Tiszta, kicentizett, és elegáns, mégis nevetségesen laza álmodozós pszichedelikus popjuk a hatvanas és a hetvenes évek hagyatéka, de ez csak természetes. Akkorát ringat a fáradt fejeken, hogy az szinte fáj.
Lenyűgöző a stílusérzékenységük, egy dalukban sincs felesleges hang, tök szellős, kibaszottul békés a világuk. Kurva nagyot lehet rájuk pihenni, ha értitek mire gondolok.
Slow Friends
The Everywheres
Habitualism
