Az én Mikulásom ezt a szolid lemezt hozta nektek. Simán az év egyik legkomolyabb anyaga.

A név, a cím, és a borító brutális szarkazmusa mögött egy new york-i horda áll, akik annyira komolyan gondolják, hogy attól simán lepattogzik a fogzománc. Mert végig vicsorítani fogsz, miközben ezek a dúvad dalok szétrúgják a hülye kis segged.

Tömör, kirobbanó, megüvöltő, és elragadó láncrázás ez a lemez, olyan fékevesztett, pszichotikus, felbaszott noise rock tonna, amit a műfaj kedvelői elképedt mosollyal és ökölbe szorított makkal fognak végigtúrni. Van itt zajrock nosztalgia, monoton és kíméletlenül döngölő (sludge- és hardcoreszagú) gyilokriffek, elkattant csajvokál, pusztító nyekergések, taglózó kompromisszummentesség, ijesztő szövegek, és épp kellő mennyiségű meglepő fordulat is.

Sötét, mint egy segglyuk, büdös, mint egy segglyuk, és letépi a fejed, mint egy segglyuk. Ekkora morózus és destruktív durvaságot csak szeretni lehet.