Na, ez basszátok meg, ez borító. Ránézel, és tudod, hogy ez a legtahóbb, legleszarósabb noise rock lesz, amit a héten hallhatsz. Igazi ausztrál minőség, noha az együttes nagyjából inkább New Yorkba való. Csulás, lassú, tohonya, undorító punk monotónia ez, kompromisszumok nélkül. Kalapáló és csobbanó ütemek, bugyborékoló és nyekergő gitárok, dörgő basszus, mindenre rátelepedő drogos visszhang kíméletlen masszája az egész. Igazi keserű pisaszagú antirock imádság ez, egy pucér őrült a saját seggébe gyűrt faszával, egy hibbant bluesáldozat. Ilyen lehet a Pop.1280, ha a szart is kiverik a művészkedő fejükből. Ez a lemez hibátlan.