Az idei év egyik nagy dobásának ígérkezik a skót Amazing Snakeheads bemutatkozó korongja. Ajánlás útján ismertem meg őket, aztán kicsit meg is lepődtem a fizimiskájukon. Nagyon megtévesztő ugyanis, ahogy ezek a fiatal kölykök prezentálják ezeket a Nick Cave / Birthday Party, Gun Club, Beasts Of Bourbon, Gallon Drunk, Stooges (Fun House album) vonalon mozgó szerzeményeket, mert ezek alapján meg nem mondanám, hogy suhancok, azt meg pláne nem, hogy skótok. Inkább olyan, mintha az ausztrál rock ’n’ roll alvilág nyolcvanas évek óta aktív tagjai egyesítenék erejüket egy új projekt kedvéért. Szóval elég profin ragadják meg az élet sötét és vad oldalának hangulatát. Éjszakai zene. Züllött, de valahol mégis teljességgel megtisztult. Az énekes meg úgy megy át Jim Morrisonból John Brannonba (Laughing Hyenas), majd onnan vissza – gyakran egy versszakon belül - hogy én azt el sem hiszem. Egyébként a Domino adta ki a lemezt, engem mondjuk ez is meglepett. Már csak egy dolog miatt kell imádkozni: ne legyen a zenekar a brit sajtó kedvence. Nem tenne jót nekik. (De nekünk sem).
