Zene meneteléshez. A Crisis a brit anarcho-punk színtér egyik legbalosabb pofonfájaként terebélyesedett megkerülhetetlenül a '80-as évek neonácijai, fasisztái, és rasszistái előtt. A mondanivaló tehát egyértelmű - mégis, nagyszerű dalszövegekbe csomagolt. A lényeg persze az, hogy zenéjük olyan kibaszottul zseniális post-punk pulzálás, ami a tarkónbaszó témát egyfajta hipnotikus, táncolható, és kifejezetten fülbemászó keretbe foglalja. A Holocaust Hymns gyűjteményes lemez, nagyjából minden dalukkal - melyek közül kiemelni sem lehet a legjobbakat, annyira kurva jók.