A notthingami munkásosztály hangjai: monoton, gépies poszt-punkra pörgetett lakótelepköltészet, a nyomor tourette-szindrómás megnyilvánulásai valahol a Joy Division és a Streets világa között. Teljes kilátástalanság és engesztelhetetlen düh, tébolyító stream-of-unconciousness, minimálbér, alkoholizmus, közöny és húgyszag, nyomasztó gépdobok, primitív basszusok, és olyan svungú spoken word, amitől tuti felborítasz egy kukát az utcában. Akinek megvan a két korábbi lemez, ne tartsa magában.