Akkora kurva nagy lemez ez, hogy már most tarol az év lemeze cím elé. A korai és erősen kezdetleges - de épp ezért imádni való - Big Ups erősen a Descendents felé kacsintgatott, de első nagylemezükön akkorát alkottak, hogy attól pislogni is képtelenség. Olyan, mintha a Fugazi és a Shellac huszonnyolc kibaszott perc alatt ezerszer körbeautózná a Touch & Go háztömbjét. Észveszejtő felépítésektől duzzadó kőkemény zeneünnep, követhetetlen ámulat, fogós és energiától szarrárobbanó súlyos vagányság, beszippantó hangulat a négyzeten - ez a lemez szétcsesz. Igazi ékkő, amire remélhetőleg sokáig fogunk emlékezni. Én nem győzöm újra- és újrahallgatni.