A Jézus Krisztus sebeiről - Shakespeare után szabadon - elnevezett Zounds is a brit anarcho-punk csúcsterméke. Akkora zene, hogy nincs is olyan nagy szó, ami elég lenne hozzájuk. Olyan, mintha a The Velvet Underground elpöcsölne a Sex Pistols-szal egy foglalt ház kongó lépcsőházában. A színtér - meg mondjuk a The Mob és a Crass - kinevelt magából egy raklap fergeteges együttest, de a legepikusabb, leghimnikusabb dalokat tökre a Zounds írta. A slattyogó punk-formákat post-punkot idéző törzsi ritmusokkal, úszós basszus folyamokkal, égzengős csordavokálokkal, felemelő dallamokkal felforgató kifejezetten pszichedelikus és hipnotikus zenéjük állítólag szarrá robbantotta néhány rohamrendőr bukóját. 

Az első '82-es lemezük egy kibaszott csoda, a végére általában zokogva bólogatok a semmibe meredve. A fenti War/Subvert dalpáros például mi a jó istenverés már. A poén az, hogy utána 2011-ben adtak csak ki lemezt - ez amúgy önmagában már mindent elmond rút jelenünkről - amivel szintén nem tévedtek. 

The Curse of Zounds + Singles

The Redemption of Zounds