Patrik Fitzgerald punk költő és énekes-dalíró ott dalolt a punk születésénél. Szarkasztikus, ironikus, sötét dalai kiköpött punk himnuszok voltak, mégis alig ismerik a nevét. Nekem személy szerint ez a kedvenc lemezem tőle. Letaglózó, gyászos, rebellis, mégis megérintő és katartikus. Elektronikával és effektekkel totális csináld magad modorban kísérletezik finoman, mégis mély és retek súlyos tud maradni. Kizárólag este illik hallgatni. Gyilkos hangulata van, és messzemenőkig zseniális punk alapmű lehetne, nem csak punkrajongóknak.
