Ha már DNA volt, legyen Theoretical Girls is.

Nehogy már leragadjatok nekem a Swansnál meg Lydia Lunch szarainál.

Szóval, a színtér ugyanaz - hetvenes-nyolcvanas évek, New York, no wave - a zene viszont jóval emészthetőbb - nyomokban szórakoztató is.

Persze ez nem jelent semmit, a gyűjteményes lemezük végére hüvelykujjaddal a seggedben fogsz a jó anyád csecse után sírni.