Locrian és Zelienople tagok debütáló masszív csodája.
Átölelő drone súly, vibráló fémes köd, rozsdás pára, megváltó urbánus sámántransz.
Sötét, felemelően morózus lemez, mely araszolva vezet a csendes, elmélyült, introspketív katarzisig.
Fájdalmasan precíz, egy hang erejéig sem beszél mellé.
Egészen lenyűgöző.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
