A blog kezdete óta sokszor írtunk már sludge előadókról, még többet beszélünk a New Orleans-i bandákról, de van egy louisianai együttes, amit nem nagyon emlegettünk, pedig rájuk maximálisan igaz a két jelző: alap, és kult. A különféle források ráadásul abban sem értenek egyet, hogy hol alakultak meg: van, amelyik szerint New Orleans Kenner nevű negyedében, míg van olyan is, amelyik a várostól mintegy 20 km-re található Houma kisvárosának tulajdonítja az alapítás tényét. Lényeg a lényeg: az 1991-1997 között működő, és ez idő alatt két nagylemezt kiadó (When the Kite String Pops 1994, Paegan Terrorism Tactics 1996) Acid Bath fontos, bár néha kicsit elfeledettnek tűnő NOLA zenekar.
Ahogy az gyakran megesik, az Acid Bath létrejötte is két másik zenekarnak köszönhető: az egyik a Dark Karnival, amelyből Audie Pitre basszeros/énekes, Sammy "Pierre" Duet gitáros és Tommy Viator dobos/billentyűs, a másik pedig a Golgotha, amiből Dax Riggs énekes, Mike Sanchez gitáros és (a Vlatort rövid időn belül a dobos posztján váltó) Jimmy Kyle érkezett. Zenéjüket a doomos gyökerek mellett a blues, a folk, a hard rock, a gothic rock, a thrash, a death és a black metal inspirálta. Ők maguk meghatározó példaképeikként a Sabbath mellett Alice Coopert, a Celtic Frostot, a Carcasst és a Darkthronet nevezték meg. Bár alapvetően sludge bandaként gondol rájuk mindenki, mindezek eredményeként egyéni ízekkel teli déli zenét játszottak, amiben a mélyre hangolt alapok fölött jól megfért egymás mellett a southern rock a blackes őrléssel és rikáccsal.
Annak ellenére, hogy szerzeményeik mellett mindig a közös Acid Bath név szerepelt, a banda agya és motorja Pitre volt. A felbomlás szomorú ténye is az ő nevéhez kapcsolódik: 1997 januárjában szüleivel együtt autóbalesetben elhunyt. A többiek New Orleans más zenekaraiban folytatták tovább: Viator az egylemezes death metal Disincarnate tagja lett, melynek gitárosa James Murphy volt (1993-as Dreams of the Carrion Kind albumuk zseniálisan jó), Riggs és Sanches a szintén egylemezes Agents of Oblivion zenészei és fő dalszövegírói lettek, illetve Riggs 2000-ben megalapította a southern-alter-swamp rock Deadboy & the Elephantment. Sammy Duet rövid ideig a Crowbar sorait erősítette, majd utána a Goatwhoreban, a Ritual Killerben és (Pitre tesójával, Kellyvel együtt) a Vualban zenélt.
A NOLA-színtérbe való beágyazottsága ellenére az Acid Bath a korai felbomlás miatt sosem ért el nagy sikereket, hanem megmaradt underground szinten. Grindcoreos-sludgeos gitártémák, és Riggs hol deathes, hol pedig melankólikus goth/grunge stílusú éneke volt védjegyük, élő fellépéseiket pedig gyakran a Blue Velvetből és az A Clockwork Orangeből vett bejátszásokkal gazdagították. Dalaik fő témái a halál, a drogok, az elmebaj, a pogányság, a nihilizmus voltak. Fennmaradt demoikból 2005-ben a Nuclear Blast jelentette meg a Demos: 1993-1996 című válogatást. Morbid humorukra jellemző, hogy sorlemezeik borítóin közutálatnak örvendő amerikaiak művei szerepelnek: a Kite-ét John Wayne Gacy, a Paegan-ét pedig Jack Kevorkian (becenevén: Dr. Death) festménye díszíti.
When the Kite String Pops (1994)
Paegan Terrorism Tactics (1996)
Demos: 1993-1996 (2005)
