Odabent olyan együttesek vannak, melyek leginkább Josh Martin gitáros-énekessel vannak kapcsolatban, aki a nagyszerű Carbonasban pengetett aranyló hangokat. Nem arról van szó, hogy a kibaszott Carbonast, vagy esetleg Martint kötelezően ismerni kellene, vagy ilyesmi - annak ellenére, hogy a Carbonas irtóra harap, Martin meg rohadtul állat gitáros - egyszerűen úgy jött össze az utóbbi egy-két hetem, hogy ezeket a véletlenül egymással rokon lemezeket pörgettem orrba-szájba. Tök faszák, és remélem másnak is tetszeni fognak.
Beat Beat Beat - Living in the Future...
Címével ellentétben a Beat Beat Beat egyetlen nagylemezének zenei világa '77 környékére viszi vissza hallgatóját, nagyjából a The Clash és a Dead Boys tornácára. Taknyozó, szardobáló, fogós dallamokkal megpakolt nosztalgikus punk örömódák hegyei sorjáznak itt. A srácok kitűnőségét pedig mi sem bizonyítja jobban annál, hogy feldolgozták minden idők legjobb punk dalát.
NYC punk, csodálatos garázshangzással, a keményebb Replacements lemezeket idéző isteni dallamokkal, köpködéssel és igazmondással. Kicsit persze Dead Boys, és Cynics, de ez jó. Önfeledt, upbeat, könnyed és kurvára fogós, a slágerességet viszont oldalba szarva kerüli ki. Egyszerre lehet rá részeg örömkönnyeket és arccsontokat morzsolni. Hatalmas lemez, próbálom már megunni, de nem megy.
A Foster Care a legszemetebb mind közül. Az Angry Samoans és a Circle Jerks thrash-punk vonásaival szépen felpumpált faszparaszt garázs-punk trutymó a gyönyörű kocsmaharcok, a csajfogdosás, a "niggerkések", a mosdatlanság, a totál szarfej részegedés amorális mélypontjainak jegyében. Olyan igaz királyság, amiből ma rohadtul kevés van. Szóval taszító '80-as felebaráti gyomrosokra kell számítani, ha ezt a lemezt egyszer úgy igazán felhangosítja valaki. Imádom.