Tegnap eszembe jutott a múlt heti Húszévesek poszt, aztán pedig azon törpöltem, hogy '93-ban a Carcasson/Entombeden kívül melyik lemezeket hallgattam rongyosra? Következzen tehát 12 olyan album, amik akkor is ütősek voltak, most is azok, esetleg a közben eltelt idő alatt klasszikussá értek. Másnak persze másik egytucat korong ugrik be, de ilyen ez a szelavi.
Anthrax - Sound of White Noise
A Persistencet követő három évi várakozás után az Anthrax a korábbi Armored Saint énekessel, John Bushsal megerősödve nálam robbant(ott). Szerintem az album több száma is (Potter's Field, Only, Hy Pro Glo, Black Lodge) bekerült a banda legjobb szerzeményei közé.
Atheist - Elements
A floridai banda harmadik, és a jazz-death metal egyik csúcslemeze.
Cathedral - The Ethereal Mirror
Lee Dorian és csapata nem hibázott: az Ethereal Mirroron minden dúmszter és sztóner megtalálja a fülének való nótát.
Coroner - Grin
A svájci Coroner korábbi lemezeihez hasonlóan a Grinnel is megelőzte saját korát: hallgassátok meg először ezt az albumot, majd utána a '94-es Cleansinget a Prongtól. Ugye, hogy van áthallás?
Cynic - Focus (Expanded Edition)
Az Elements mellett a másik '93-as prog-tech-jazz-death klassziker.
Death - Individual Thought Patterns
Death metal a (szinte) meghaladhatatlan színvonalon. No further comments.
Life of Agony - River Runs Red (1994, Bonus Tracks)
A három R-es, azóta sem überelt bemutatkozó nagylemez - avagy "NYHC, így jáccátok ti".
Morbid Angel - Covenant
Ma már azt gondolom, hogy a Covenant kicsit visszattérés/fordulás a Blessed are the Sickhez. Bár az Individual mögött szerintem "csak" a második legjobb death lemez, Pete Sandoval félistenként dobolja végig.
Paradise Lost - Icon
Annyira sokat hallgattam annak idején, hogy két évvel később egy ideig nem tűnt fel, hogy a Draconian Times jobb nála. A lemezkezdő hangokba viszont a mai napig beleborzongok.
Tool - Undertow
Késő este (gondolom, az akkori MTV-n) láttam először a Prison Sex, majd később a Sober klipjét. Azonnal rajongó lettem, és azóta is az vagyok.
Type O'Negative - Bloody Kisses
MTV, Headbangers Ball, csak először Black No.1, utána pedig Christian Woman. Szintén azonnali beleszeretés, bár a későbbi lemezeiket nehezebben emésztettem meg a Kissesnél.
Voivod - The Outer Limits (2008 Remastered)
Őket a Killing Technology óta ismerem, és egy percig sem hittem, hogy a Nothingface és az Angel Rat lemezek után is rá tudnak tenni még egy lapáttal. Szerencsére pedig de.
