A Red Temple Spirits Los Angeles-i banda volt 1987-1992 között (hogy aztán egy rövid '98-as reuniót követően 2007-ben találjanak ismét egymásra), és zenéjük kitűnően ötvözte egymással a gothic rockot a post-punkkal, illetve némi pszichedliával. Két nagylemezt adtak a világnak, ezek közül a '88-as Dancing az első, és akár a rockzene ismeretlen remekművei közé is sorolhatjuk (második albumuk If Tomorrow I Were Leaving for Lhasa, I Wouldn't Stay a Minute More címmel jelent meg egy évvel később, és szerintem bőven gyengébb, mint az első). Ian Curtis és a korai The Cure szelleme lebeg a számok fölött - melyek közé még egy zseniális Pink Floyd-átdolgozás is belefért -, ennek megfelelően sötét, néhol mozifilmes hangulatúak, és introvertált-misztikusak. A hangzás persze elsőlemezes módon tökéletlen, nagyobb elszállások és robbanások nélkül, kicsit talán egy nyugisabb The Cramps jut róluk eszembe. Emellett már évek óta ígérik, hogy lesz harmadik nagylemez is - meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.