Újabb lemez abból a bizonyos tampai szcénából, ráadásul ez is nyugisabb cucc, legalábbis ahhoz képest amit az anyazenekarok után várna az ember. Joy Division, Gun Club, új-zélandi gitárzenék, ilyesmi. Ez az egy 12 inchesük jelent csak meg, és ahogy az lenni szokott ezeknél a fickóknál, már fel is oszlottak.
Ennél jobb felbontású borítót nem találtam, bocsesz.
Az öt számos anyag legjobb dala az utolsó:
