Tizennégy számos válogatás a francia író/zenész/zeneszerző/matematikus/festő/zseni/stb. zenei életművéből. A lemezen természetesen nyoma sincs a viani elvontságnak, főként jazz és amolyan „papa mozijába” illő korabeli francia könnyűzene szól, meg némi sanzon, szóval semmi avantgárd (mondjuk ebben tagadhatatlanul van valami fura). És bár én még mindig jobban szeretek Viant olvasni, mint hallgatni, azért a háborúellenes címadó dal minden szempontból csúcspont. Aztán még az is előfordulhat, hogy újra felkapott lesz Boris Vian, és idén nyáron egyre többen élnek majd át tajtékos napokat. Csak nehogy metróolvasmány váljék belőle.