A kilencvenes évek elején volt egy klip, amit megjelenésének idején vetésforgóban játszott az MTV (ami akkor még nem számított szitokszónak, hanem az új/ismeretlen zenék tárháza volt), és először egy kocsmában láttam. Ez volt a fenti, No Rain című dal, és már első hallásra is az fogott meg benne, hogy légiesen könnyed, de mégsem könnyű; illetve az, hogy a banda tagjai érezhetőleg nemcsak, hogy szeretik, amit csinálnak, hanem jammelősen laza az elődásmódjuk.
Blind Melon (2013 - 20th Anniversary Edition)
Ezért haladéktalanul megvettem cím nélküli, '92-tes albumukat, és rettentően sokszor meghallgattam. Kiderült, hogy a könnyedségen túl - a szokotthoz képest - kissé kiforgatott dalszerkezetek, gyakran refrén nélküli számok, és néhol szinte szabadversszerű szövegek társulnak. A Blind Melon zenéje igazi nyári lazulás, ami ízlésesen egyensúlyoz a hard rock és az altrock határán. A bemutatkozó lemez annyira tetszett (illetve tetszik azóta is), hogy fölösleges további dalokat kiemelni róla, mert mindegyik telitalálat - és ami fontos: jóval kevesebb negédesség szorult beléjük, mint a megahit No Rainbe.
Soup (1995)
Az első albumot intenzíven turnéztató banda három évvel később, '95 őszén adta ki második nagylemezét, a Soupot. Az új dalokban a zene maradt a régi (pontosabban: talán a New Orleansban elkövetett felvételek miatt helyenként még szellősebb lett), a szövegek viszont sötétebbre sikerültek, mint korábban - de nem kell aggódni: saját stílusán belül a Soup is remekmű lett. Ami miatt aggódniuk kellett volna, az Shannon Hoon drog- és alkoholproblémái voltak, melyeket az énekes korábban látszólag sikeresen megoldott. Sajnos két hónappal a lemez megjelenése, illetve nem sokkal az újbóli turnézás kezdete után átlőtte magát az égi zenészek társaságába.
A többiek próbáltak új énekest találni, de sikertelenül. 1996-ban kiadtak egy demokból és félig kész dalokból álló gyűjteményt Nico címmel, melynek bevételeit Shannon lányának ajánlották, aki apja halálakor pár hónapos volt.
1999-ben feloszlottak, majd azóta kétszer is: 2006-ban és 2010-ben is újjáalakultak - de ez már egy másik történet, és nem is érdekel különöseben. A Blind Melon első két nagylemezét viszont a mai napig szeretem.
